A hónap témája 2016. október: Értékünk a helyi gyülekezet

„Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki: Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged! De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.” (Mk 3,31–35) 

Ütközhet-e egymással bennünk család és gyülekezet? Kell-e védenem a családomat a gyülekezetemtől, vagy gyülekezetemet a családomtól?

Melyiknek a programjai élvezzenek elsőbbséget a naptáramban, az imáimban, az erőfeszítéseimben? Azt gondolhatnánk, hogy a válaszok egyszavasak. Talán már ki is mondtuk. Hogy épp melyiket (család/gyülekezet), az függ az életkorunktól, családi helyzetünktől, élettörténetünktől, adott korunk, baráti körünk és kultúránk jelenlegi divatjától, a kereszténységben (vagy felekezetünkben) épp uralkodó vagy előretörő nézetektől. Függ ezektől, kár tagadni.

Mi a család? Vérrokonság. De azt is mondhatjuk: családunk azok közössége, akik mellettünk vannak örömeinkben, bánatainkban, sikereinkben és kudarcainkban, segítenek testi-lelki betegeskedéseinkkor, ahogyan mi is tesszük viszont, vagyis szeretettel törődünk egymással. Ehhez nem kell a vér. Legalábbis nem a miénk. Ehhez újjászült szív kell, és az a vér, ami eltörölte a válaszfalakat.

Az Isten-ember Jézusnak volt családja. És voltak „elvei” – nevezzük most így az utat, amit követőinek mutatott. Versengett egymással a sorrendért valaha Krisztus családja és a krisztusiak közössége? Talán.

Melyikhez kell jobban ragaszkodnia Krisztus követőjének? Szükséges-e kardoskodnunk egyik mellett a másik ellenében? Vagy inkább adott helyzetek vannak, amelyekben vagy
az egyik, vagy a másik mellett kell döntenünk? Csak szeretnénk megspórolni az Istentől függő vezettetés megértését azzal, hogy egyszavasra egyszerűsítjük a válaszunkat, ami
könnyen mutat utat minden „családom kontra gyülekezetem” kérdésben.

Nem tehetjük. Mert a kettő fedésben van. A gyülekezetem a családom is, és fordítva. Az adott helyzetben a helyes döntést Istentől kell kérnem.

Ezenkívül van két támpontom is egy konkrét helyzetben a válasz kereséséhez: egyrészt a saját kényelmem nem szerepelhet a mérlegelésben, másrészt legfőbb feladatom Isten országát építeni. Mindkettőnek teljesülnie kell a tiszta lelkiismerethez, hogy nyugodtan dönthessek „anyám és testvéreim” mellett.

Forrás: www.baptist.hu